Elkezdődött az iskola, és a gyerekeink egyre önállóbbak. A nagyobbik most lett ötödikes, és meglepődve, vagy talán inkább felkészületlenül ért, hogy micsoda nagy különbség van a negyedik és ötödik között. Itt a gyermeket már sokkal önállóbbnak kezelik, ami végül is időszerű, és helyénvaló, csak az anyai szív dobban kicsit nagyobbat a szokásosnál. És ha még eddig a gyermek nem jutott el odáig, hogy kulcsot kérjen tőlünk, ez a fordulat – már ha fordulatnak lehet nevezni az ötödikbe való lépést – garantáltan eljuttat a döntéshez, miszerint csemeténk megérett a külön kulcshordásra. Szemfüles szülő az első sokkhatás után rájön, hogy ez bizony nagy dolog, és kellő feneket kéne neki keríteni
, nem csak odalökni egy régi, a fiók aljáról előhalászott darabot. Gyorsan elszaladtam másoltatni egyet, és mivel olyan csupasznak tűnt, így elhatároztam, hogy kap hozzá egy szép kulcstartót is. Persze azért van az embernek ajándékboltja, hogy válasszon onnan magának is valamit: Bojti féle kulcstartót 
választottam. Akik vásárokba járnak, pontosan tudják, hogy ez mit is jelent. Valódi bőrből készült édes kis figurákkal ellátott kulcstartó.
Kikerestem a gyerek ovis jelét, azaz kerestem volna, mert perec nincsen. Viszont helyes kis állatkák, cica, kutya, ló, tulipán, teknős, sőt olyan is van, amin három, sőt négy cica van.
Itt jött a bökkenő, a kicsinek is fog kelleni valami, mert bár ő még nem kulcsképes, de a kulcstartót fel tudja tenni az iskolatáskájára, és mindenféle fontos dolgokat tud rá aggatni: táskadíszt, lógathatós faragót, minifocilabdát.
Mindig bajb
an vagyok, ha a gyermek szülinapra megy, vagy
vendégségbe, de ez a kulcstartó oda is jó ajándék ötlet!
Most épp erdélyi vendéggyermeket várunk október közepére, illik küldeni
haza nekik valami hazait. Hát ez is egy kis hazai lesz a csomagban, igazi vásárfia!
